A kráteres tejbegríz ihlette tegnapi vacsoránkat, ami nem mint étel, hanem mint eledel funkcionál inkább- mindazokban a meghatározott esetekben, amelyekben elmondható, hogy a csemegékre, nyalánkságokra és egyéb mézes-mázos, cuppogós, ragadós ízletes dolgokra enged asszociálni ez a nem hétköznapi megkülönböztető kifejezés.
Nos, a valami úgy néz ki, hogy van egy csomag pudingporja a földi halandónak. Ha egy mód van rá, akkor vaniliás. A történeti hűség kedvéért csupán... A pudingot szabályszerűen elkészítve néhány evőkanál grízzel/aki jobban szereti úgy, darával is készítheti persze/ még folyós állapotában a meleg főzőlapon, avagy a lángokkal kecsegtető gáztűzhelyen álló lábosban összekavargatjuk. Pár perc aktív mosolygással elérhetjük azt, hogy odakozmáljon- ergo, mindenki jobban teszi, ha koncentrál, és nem kapatja oda a vércukorszintsüllyedést kompenzáló szerepű táplálékot.
A kráteres tejbegríz ihletése kettős: egyrészint kráter, másrészint tejbegríz. Okos fejjel már láthatjuk, hogy a tejbegríz trükkösen bár, de fellelhető főzeményünkben. Mi hát a kráter? Most titkot árulok el: e forró eledel bámoulatos tulajdonsága, hogy agresszió nélkül beleküldött csokoládédarabkák- , kiváltképp előnyös, ha egész mogyorós csokoládéról van szó- likacsokat fúrnak belé, s émelyítően édes-finom peremű krátereket képeznek, melynek alján ott lapul a valódi meteorszilánk: azaz a mogyoró (legjobb esetben ;) ) .
Bátraké a cseresznye: ezesetben pedig a "valami, vagy nem tudom"
Jó étvágyat- édes szájat kívánok hozzá!
:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése