Szemgolyó süti

figyelmeztetés: az elkövetkező sorok az ön nyugalmát megzavaró izébizéket tartalmazhatnak.

Helovín alkalmából igazán ijesztő dolgokat próbáltunk prezentálni étel-téren is. Többé-kevésbé sikerült. Sajnos mi ostobák nem készítettünk fényképet róla, de a világ legaranyosabb kocsányokon lógó szemgolyóit sikerült nagyon finom süteményként megalkotnunk. Valahogy így:

1. egy darabig úgy tettünk mintha kamu rafaelló golyglikat akarnánk készíteni

(hoppáhoppá azt hogy is kell? Hát valahogy imigy: 1 dl tejben felfőzünk 20 dkg cukrot. Ezt a szirupot össze-keverjük 20 dkg kókuszreszelékkel és 20 dkg tejporral. Ehhez a masszához adjuk hozzá a lágy* margarint, vagy vajat (az eredeti receptben 25 dkg-ot ír, de szerintem az nagyon sok!) A kész trugymót addig gyúrjuk, amíg teljesen nem kevereik el, aztán 2-3 órára betesszük a hűtőbe. Ha már eléggé megkeményedett, gombócokat gyúrunk belőle, aminek a közepébe mandulát dugunk. A kész golyókat kókuszreszelékbe forgatjuk, majd visszatesszük a hűtőbe.)

2. ügyelünk rá, hogy a gombócok pontosan szemgolyó méretűek legyenek

3. inkább mégsem forgatjuk kókuszreszelkébe, ugyanis a vajtól jó nyálkás felüleletűek leszenk a kis gombik és az ugye egyrészt szemgolyós, másrészt elég undi... :)

4. a gombóc tetejébe csoki-drazsét nyomunk pupillának

5. a drazsé köré íriszt festünk ételszínezékkel (mi nagyon szép kék szemeket alkottunk keserű mandula aromával) - alternatív megoldás lehet a csillagszemű juhász szemgolyója, illetve a tetovált szemgolyó.

6. a maradék süti anyagból kreatív módon férgeket gyúrunk (araszoló hernyósat vagy pajor-jellegűt, vagy a mi kedvencünk a színes dagi hernyó, amit a cikk írója meg sem mert fogni, annyira jól sikerült...)

* * *

és itt muszáj megjegyeznünk, hogy a férgek gondolata nem foganhatott meg cikkünk írójának fejében természetesen: ehhez egy igazi kreatív géniuszra, egy konyhai lángészre volt szükség. Még szerencse, hogy a szemgolyók gyártása közben pont akadt egy ilyen kéznél (aki ráadásul már itt kiabál a commentekben, szóval elkerülhetetlenül szóvá kellett tennünk ezt... :P) Szóval ezúton is köszi a férgekért, mégha véletlenül azok nem is fogytak el, csak a szemgolyók... ;)

* * *

7. a szemgolyókat a férgekkel meg némi piros, hosszúkás gumicukorral tálaljuk

8. Begyüjtjük az elismerő "fúúújdeundorítóóó"-kat! :)

meglepően és zavarbaejtően szakszerűt ettünk

Most vasárnap kivételesen nélkülöznöm kellett Édesanyám szokásos vasárnapi csirkébőlésgombábólbármit ebédjét - azonban nem rágódhattam sokáig a képzeletbeli csirkénésgombán, mivel ezen való szomorkodásomat konstatálva ebédmeghívást kaptam Alternetív Étkeink Egyik Főteszterétől (továbbiakban csak Aléteft :D). Mivel az illető meglehetősen jártas az underground és erősen improvizatív konyhaművészetben (azaz közismertebb nevén az "Éhesvagyok-Mivanitthon?"-stílusban), ezért naív módon valamiféle ugyan kreatív, de azért némileg kreatív ételre számítottam...
Ehhez képest könnybelábadó szemmel kellett konstatálnom egy igazán professzionális juhtúrós-spenótos lasagnát. (Na jó picit barnább volt a teteje a kelleténél, de Aléteft és kiskuktái mentéségre szóljon, hogy amíg sült az állat addig guitar hero-rekordot próbáltalak felállítani - szóval jogos az égés.) Azért persze egy ilyen jelenség mellett az ember nem tud csak úgy elsétálni (no nem a guitar hero - mert az egy 95%-ban fiúk által lakott kollégiumban nem meglepő, hanem maga a tény, hogy miként sikerül valakinek, akit rendszeresen etetünk karfiolosmelegszenyával meg üvegbőlmézesmustárosizével, ilyen profi kaját alkotnia...), szóval rákérdeztem.

A válasz és a probléma kör megoldása itten.

Hát kérem szépen így könnyű és azt hiszem ilyen stílusban még mindig belefér az alternatív-profilunkba... ;)

És persze ezúton köszi az Aléteftnek: máskor is főzhetsz nekem! ;)

vagy valami, vagy nem tudom

A kráteres tejbegríz ihlette tegnapi vacsoránkat, ami nem mint étel, hanem mint eledel funkcionál inkább- mindazokban a meghatározott esetekben, amelyekben elmondható, hogy a csemegékre, nyalánkságokra és egyéb mézes-mázos, cuppogós, ragadós ízletes dolgokra enged asszociálni ez a nem hétköznapi megkülönböztető kifejezés.

Nos, a valami úgy néz ki, hogy van egy csomag pudingporja a földi halandónak. Ha egy mód van rá, akkor vaniliás. A történeti hűség kedvéért csupán... A pudingot szabályszerűen elkészítve néhány evőkanál grízzel/aki jobban szereti úgy, darával is készítheti persze/ még folyós állapotában a meleg főzőlapon, avagy a lángokkal kecsegtető gáztűzhelyen álló lábosban összekavargatjuk. Pár perc aktív mosolygással elérhetjük azt, hogy odakozmáljon- ergo, mindenki jobban teszi, ha koncentrál, és nem kapatja oda a vércukorszintsüllyedést kompenzáló szerepű táplálékot.

A kráteres tejbegríz ihletése kettős: egyrészint kráter, másrészint tejbegríz. Okos fejjel már láthatjuk, hogy a tejbegríz trükkösen bár, de fellelhető főzeményünkben. Mi hát a kráter? Most titkot árulok el: e forró eledel bámoulatos tulajdonsága, hogy agresszió nélkül beleküldött csokoládédarabkák- , kiváltképp előnyös, ha egész mogyorós csokoládéról van szó- likacsokat fúrnak belé, s émelyítően édes-finom peremű krátereket képeznek, melynek alján ott lapul a valódi meteorszilánk: azaz a mogyoró (legjobb esetben ;) ) .

Bátraké a cseresznye: ezesetben pedig a "valami, vagy nem tudom"

Jó étvágyat- édes szájat kívánok hozzá!

:)